Senetor

Talán korábban tévedtek a maják,
mégsem idén pusztul el e kis világ,
a hétmilliárd földim lakta gulág.
Kínozhat minket tovább nyavalyák
ezernyi faja, testi-lelki bajok
kárörvendve bûzölgô mocsarában
vergôdhetünk fintorogva, korábban
nem létezett kínok és szirénbájok
szikrázó erôterében élhetünk,
mintha semmi se történt volna velünk,
ami megtépázhatná a holnapot,
buta hittel hisszük, új napra kelünk
minden nap, áltatva magunkat, nyerünk
a lét pókerén: de nem kapunk új lapot.

I
Fiam, édes fiam, vigyél engem vissza
vigyél engem haza, főzném a vacsorát
Apád kedvenc borát
kibontanám hozzá
Anyám, Édesanyám, nem vihetlek vissza
nem lelnénk az utat, örök éjbe fúlt,
visszafelé csak dúlt
árnyak tévelyegnek, s fojt a múlt
Fiam, édes fiam, vigyél engem haza
nem riaszt az árnyék, nem rettent a sötét
Nem vihetlek, édes, nem vihetlek haza
vinnélek én, hidd el, de nincs út már […]

Ha mélyebb énedet akarod látni Velence legkülönösebb gonddal csiszolt tükrének utolsó cserepeiben, ebben a sorrendben olvasd őket:
1. Kutak Velencében
2. Özönvíz Velencében
3. Virágok Velencében
4. Túlélet Velencében (1-12., végül az irodalomtörténeti bejegyzés)
Lásd szebbik arcodat.

Mindannyian arra vágyunk, hogy boldogan éljünk. És mégis mivel foglalkozunk a legkevesebbet? Azzal, hogy mitől és hogyan lehetünk boldogok.

A mindennapi őrült rohanásban elmaszatolódnak a céljaink, gépies rutinná válnak rítusok és mozdulatok, eljátszottá az érzelmek, hiteltelenné a gesztusok: már képtelenek vagyunk felülemelkedni a mindennapi szűk perspektíván, már mindent csak ahhoz […]

Az Új világvallás-független, egyetemes Tízparancsolat:
1. Parancsolat
Érezd világegyetemes szerencsédet: élhetsz.
2. Parancsolat
Saját boldogságoddal tartozol a világegyetem minden lényének, aki nem születhetett meg.
3. Parancsolat
Felelős vagy magadért, ki milliárdok vagy: a világegyetem minden lénye, ki nem születhetett meg.
4. Parancsolat  
Ne ölj: egy ember megölése egyúttal a Benne élő milliárdok megölése: tömeggyilkosság.
5. Parancsolat   
Érezd Gaiát: a Föld Te vagy.
6. […]

Végül a lakatlan porvirágokban
tanyát üt a honfoglaló illat
Gazdátlan hazákat terelget délibáb
csikós, az ugyan-kinek-holnap
Harmatrészeg lassan a hajnal
kárvallott kocsmáiban elaggott fekete
belami, a kárhozat
Katedrális csöndromokban virágbékés
riadalom a bennrekedt szó: félrevert harang

Ha mélyebb énedet akarod látni Velence legkülönösebb gonddal csiszolt tükrének utolsó cserepeiben, ebben a sorrendben olvasd őket:
1. Kutak Velencében
2. Özönvíz Velencében
3. Virágok Velencében
4. Túlélet Velencében (1-12., végül az irodalomtörténeti bejegyzés)
Lásd szebbik arcodat.

Sokak hite szerint a technológiai fejlődés lassan lehetővé teszi az ember számára, hogy saját fejlődését a saját tervei szerint a saját kezébe vegye, s így az evolúció vak órásmestere (Dawkins) helyett saját mérnöki precizitásával alkossa meg a jövő mindennapi szuperlegényeit és -leányait. Halleluja, ez aztán a szép jövő. Akit érdekel, bogarásszon a dagadó transzhumán irodalomban. […]

A mi világunk meghatározásához szükségünk van egy másik világra, amelyhez képest a miénk meghatározható. A meghatározottság nem más, mint az elkülönült létezés, esetünkben az élet bizonyítéka. Élet önmagában nem létezik, csak a halálhoz – vagy egy túlélethez, egy elképzelt másik élethez viszonyítva.
A viszonyítás határozhat csak meg.

Önmagában a létező nem ismerheti föl a létezését, […]

Szükségünk van az Új Tízparancsolatra, ha túl akarjuk élni az emberi fajra leselkedő legnagyobb evolúciós fenyegetést: saját magunkat.
Miután az emberi agy huzalozása, vagyis biológiai operációs rendszerünk nem teszi lehetővé a hit nélküli működést (mivel a hit olyan, mint a szexuális késztetés: ha nem tudod kiélni hagyományos módokon, akkor visszatér minden elképzelhető perverzióként), ezért a világvallások […]