Senetor

Sok hajnal köszönt rám
Mosoly-pirkadattal
De én meg sem láttam
Sok éj takarója
Melegen terült rám
De én csak vacogtam
A déli Nap ezerszer
Világolt köröttem
S meg sem éreztem
A sors hulláma emelt
Az idő nekem telt
S észre sem vettem
Mint Isten kertjében a vakond
Elhantoltan éltem
De azt hittem, pej lovon
A Grál-kelyhet védem
Elinallt ötven év
S még mindig nincs rév
Hol szabad megpihennem
Lemállott már a gőg
Önös álorcája
Leszálltam lovamról
S […]

“Élj úgy, mintha minden napod az utolsó lenne.”
Bármelyik nap lehet az utolsó
Te sosem tudhatod
Mikor törik össze a korsó
Nem befolyásolod
Bármikor vár egy koporsó
S már tartják is torod
Mégis úgy élsz, mint aki örökkön
A lényegre nem figyelsz
Átzuhansz rejtett rönkökön
De jókedvet mímelsz
S ha üres szívvel ülsz üres bőröndön
Azt hiszed, hogy rímelsz
Nagy elődeid sanyarú sorsára
De becsapod magad
S ha kiköt érted […]

Neszez az éj az élet nyelvén.
Gazella legel az ablakom előtt.
Innen származunk mind

Ha kegyesek az égiek,
a szavanna állatai talán
emlékeznek majd ránk.

Fémen fény csillan
Nem tudni: felkelő Nap?
Háború tüze?

Minden rendezett
Már nem mozog. Befagyott.
Időtlen jégcsönd.

Talán korábban tévedtek a maják,
mégsem idén pusztul el e kis világ,
a hétmilliárd földim lakta gulág.
Kínozhat minket tovább nyavalyák
ezernyi faja, testi-lelki bajok
kárörvendve bûzölgô mocsarában
vergôdhetünk fintorogva, korábban
nem létezett kínok és szirénbájok
szikrázó erôterében élhetünk,
mintha semmi se történt volna velünk,
ami megtépázhatná a holnapot,
buta hittel hisszük, új napra kelünk
minden nap, áltatva magunkat, nyerünk
a lét pókerén: de nem kapunk új lapot.

I
Fiam, édes fiam, vigyél engem vissza
vigyél engem haza, főzném a vacsorát
Apád kedvenc borát
kibontanám hozzá
Anyám, Édesanyám, nem vihetlek vissza
nem lelnénk az utat, örök éjbe fúlt,
visszafelé csak dúlt
árnyak tévelyegnek, s fojt a múlt
Fiam, édes fiam, vigyél engem haza
nem riaszt az árnyék, nem rettent a sötét
Nem vihetlek, édes, nem vihetlek haza
vinnélek én, hidd el, de nincs út már […]

Ha mélyebb énedet akarod látni Velence legkülönösebb gonddal csiszolt tükrének utolsó cserepeiben, ebben a sorrendben olvasd őket:
1. Kutak Velencében
2. Özönvíz Velencében
3. Virágok Velencében
4. Túlélet Velencében (1-12., végül az irodalomtörténeti bejegyzés)
Lásd szebbik arcodat.

Mindannyian arra vágyunk, hogy boldogan éljünk. És mégis mivel foglalkozunk a legkevesebbet? Azzal, hogy mitől és hogyan lehetünk boldogok.

A mindennapi őrült rohanásban elmaszatolódnak a céljaink, gépies rutinná válnak rítusok és mozdulatok, eljátszottá az érzelmek, hiteltelenné a gesztusok: már képtelenek vagyunk felülemelkedni a mindennapi szűk perspektíván, már mindent csak ahhoz […]