És az egészségbiztosítási reformot is, tehette volna hozzá Fassbinder. Fortélyos félelem vezeti zsákutcába a reformot. A koalíciós partnerek egymástól, a kormányzat az ellenzéktől fél. Mondhatnánk, kit érdekel. Csakhogy az egész politikai osztály - és mögöttük a számtalan szamuráj - végsősoron egyetlen dologtól retteg: a versenytől. Mintha a tőke az ördög műve lenne. Mintha nem a […]
A divinikus faj arca: bárcsak megláthatnánk tükreinkben.
A magunkról alkotott önképet át kell alakítanunk, mert a mindenség tudata hiányzik belőlünk. Nem emlékszünk a csillagokra, amelyek hamuja alkotja a testünket és a tudatunkat generáló agyunkat. Nem emlékszünk semmire, ami egy kicsivel is régebbi, mint néhány éves. Nem emlékszünk a saját történelmünkre, nem emlékszünk a saját üknagyanyánkra, de […]
A szervetlen anyag hajlama a szervessé – azaz bonyolulttá – válásra: a káosz hajlama a rendre: ez nem más, mint maga az információ: a hiányzó „sötét anyag és energia”.
A fekete lyukakon át közvetítjük ezt az információt a multiverzumba: a fekete lyukak az élet kapui. (Másfelől számunkra a hosszútávú halál kapui is: rajtuk keresztül elszivárog ebből […]
“We’re going to live forever”, olvasom a NewScientist 2007.10.13-i számában az egyebek között Ray Kurzweil futurológus nevével fémjelzett WTA, azaz World Transhumanist Association immáron kilencedik éves konferenciájáról írott tudósításban. A transzhumanisták leginkább arra látszanak építeni elméleteiket, hogy a technológiai fejlődés lassan lehetővé teszi az ember számára, hogy saját fejlődését a saját tervei szerint a saját […]
Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
(Federico Garcia Lorca: Alvajáró románc)
Miért nem a zöld a legerősebb szín a világpolitika palettáján? Azért, mert az ember elbagatellizálja a távolinak érzékelt veszélyeket. Minél kevésbé tűnik közvetlennek a kockázat, annál kevésbé foglalkozik vele. A kockázat-távolisággal fordítottan arányos kockázat-kicsinyítés, azaz a veszélyek diszkontálása ellenállhatatlan mentális késztetés az emberi tudatban. A […]
A modern művészetet ma még általában abban a reményben veszik, hogy száz év múlva a százszorosát éri majd az adott műalkotás. Erre azonban nincs reális esély, hiszen száz év múlva talán mindenki kortárs művész lesz – a blogolók, videomegosztók, netművészek, wikiteremtők -, így aztán nem lesz felvevőpiac: miért vennék régi kacatot, ha én (és az […]
Amint többször is töprengtem a virtuális terekben az utóbbi időben, sok jel mutat arra, hogy dagad a műgyűjtés befektetési buborékja. A globális befektetési piacokon egyre fontosabb tényezővé válnak a műalkotások. Tavaly már 30 milliárd US dollárnál is több volt a műkereskedelem hivatalos bevétele - soha nem fizettek még ennyit műtárgyakért az emberi történelemben. Pedig […]
A saját magunk szeretetére való hajlamunk nyilvános megvetése az emberi civilizáció alig néhány ezer éve beköszöntött hajnalának szükséges velejárója volt, amikor az emberben élő minden szeretetet ki kellett vetíteni egy külső szereplőre ahhoz, hogy az a közösség egészére visszahatva szabályozni tudja a közösségben az agresszió szintjét. Az emberi agresszió a legbecsesebb kincseink közé tartozik, mert […]
