Végül a lakatlan porvirágokban tanyát üt a honfoglaló illat
Gazdátlan hazákat terelget délibáb csikós, az ugyan-kinek-holnap
Harmatrészeg lassan a hajnal kárvallott kocsmáiban elaggott fekete belami, a kárhozat
Katedrális csöndromokban virágbékés riadalom a bennrekedt szó: félrevert harang
Aztán lassan összeroskadnak a házak
Az utakról a pléhbogarak megdögleni büdösen lemásznak
Gyámoltalan hóhér lesz porcsuklyában a Nap
A lakórögök kigörögnek boldogulni lakatlannak
Nem lennék én kóbor
forrna velem óbor
kamrámban a sódar lógna garmadával
szavam lenne vers nem sóder.
Kétfillért is érne hálám
szamár lennék nem a Bálám
forgolódnék gálán bálon ördögölve sátánháton
bagóért nem adnám bőröm.
Nem lógáznám báván lábom
magam adnám nem a bábom
döcögnék a Mihály lován hazafele számkivetve
szárnyamként lebbenne lóden.
Dunsztosüveg-délutánban penészesen lötyög a Nap.
A télire eltett álmok vizes spájzokban romlanak.
A szerelem, vén villamos, csörömpölve remízbe tart.
Kihalt minden megálló. Kihalt minden utas.
A vízbefúlt halak tava fölött
ráncot vet az éj.
Emlékem a tájban a csönd,
meglebbent a szél.
A tó tükre őrzi a hiányt.
Ellenem rohad az avar.
Nem vonatkozik magamra magam.
Szándék már nem zavar.
A vízbefúlt halak tava fölött
aggastyánarcú az éj.
Emlékem a tájban a csönd.
S tán tétován remél.
Legszebb asszonyainkat elszeretik tőlünk
Legjobb borunkat idegenek isszák
Aszott országunk ellakják mások
Mert magunk sem mi volnánk
Régi barátainktól hátrahőkölünk
A nők kezüket értetlen nyújtják
Szavaink csak tejfogú marások
Mert magunk sem mi volnánk
Vállunkat nem nyomja földünk
Viselje Isten a gondját
Holtunkhossziglan talányok
Ha lehetnénk sem akarnánk
You are good.
Something you should know is that your ancestors would not have survived the numerous hells of human history unless during the breathtaking miracle of evolution our ability to be good had not developed. If I do good to others, there is a better chance they will do good to me, as opposed […]
Isten: Éltessem sokáig!
Fénycérnával összefércelt
Ködfelöltőn fityeg a Nap
Pucér alatta ez ország
Koronája csak csontkalap
Csöndgubába burkolózva
Hűl alkonnyá a virradat
Megsüllyedt a hűség trónja
Ős patkányok bagzanak
Az alkony bőrén kifakad a Nap
Arany pusztában zörög a szél
Koldus szirmokkal kergetőzve
Éjbe görög egy ördögszekér
